Látnivalók

Pátyi Pincehegy

A több utcás, hozzávetőleg 250 pincés pincesoron, vagy ahogy a neves néprajzkutató Andrásfalvy Bertalan 1954. évi tanulmányában fogalmazott, a „Pátyi Pincevárosban” a legrégebbi építmények 1805-ből valók és a 20. század első harmadáig követhetők az építkezések.

Akkoriban a falu déli fekvésű domboldalán telepített szőlőből minőségi bort készítettek a pátyiak, ami Pátyi (illetve Budai) Vörös néven lett ismertté. A régi falu egy völgyben feküdt, a talaj nedves, a talajvízszint magas volt, emiatt nem lehetett pincét ásni a házak közvetlen közelében. Erre kiváló lehetőséget kínált a kertek végében magasodó löszös talajú domb, a későbbi Pincehegy.

A pátyi szőlőt azonban szinte teljesen elpusztította a 1870-es hatalmas filoxéra járványa. A ma ismert pincék a korábban virágzó szőlőművelés és bortermelés emlékei. Amikor a filoxéra járvány kipusztította a szőlőket, a pincék továbbra is fennmaradtak, tárolóhelyként működtek.

Az 1930-as években a szőlő- és borkultúra ismét virágzásnak indult, a helyi gazdák újratelepítették a kipusztult fajtákat. Ennek a fejlődésnek azonban sajnálatosan a 60-as években elrendelt tagosítás vetett véget. A helyi Termelőszövetkezet az ezt követő 40-50 évben megszűnéséig nem foglalkozott szőlőtermesztéssel.

Református templom - A templom története

A település református egyháza már a 17. század elején fennállott. Papjai névsorát 1640-ig tudta visszavezetni. Sajnos e nyilvántartás a a 19. század közepén tűzeset következtében megsemmisült.
Az egyház regrégibb fölszerelési tárgya egy 1668-ban készült komáromi kehely, míg anyakönyve 1734-től ismert.
A vonatkozó szakirodalmak alapján (Pest megye műemlékei Budapest 1958. T. 603. p.) feltételezhető, hogy a településnek már a 17. század elején lehetett kőből és téglából épült, festett táblás mennyezetű templomépülete. Valószínű, hogy e templomépület leromlott állaga indokolta az 1775. november 20-án kelt királyi rendeletet, amely a többségben lévő reformátusoknak ítélte a katolikus templom épületét. A helyi gyülekezet azonban új templom építését határozta el. A szájhagyomány szerint küldöttség utazott a kancellárhoz engedélyért. Amikor az elöljáróság anyagi okokra hivatkozva próbálta meghiúsítani az építési tervet, a küldöttek egy kalap összegyűjtött aranyat öntöttek az asztalra, bizonyítva, hogy az építkezés várható költsége együtt van. Az engedélyt megkapták, és az építendő templomhoz - költségvetéssel együtt - három terv is készült. (mindhárom az Országos Levéltárba került) A tervek közül a Hacker komarói ácsmester és tervező által aláírt azonosítható leginkább a mai épülettel. Az építkezés 1783-ra fejeződhetett be. A torony 1802-ben egy villám csapás után kapott csak réz borítást. Az egyszerű, későbarokk templom monumentalitásával ma is meghatározza a faluképet.

(Idézet az 1986-ban kiadott Páty könyvből)

Szent Imre műemléktemplom

A copf stílusú templom alapkövét a skót bencések 1779-ben rakták le.  A "Magas színvonalú, copf stílusú épület" 1778-1780-ban épült. A templom főjavítást kapott az 1870 és 1938 években. 1945 elején azonban a templomot több belövés érte, falai és tetőzete csak kisebb sérüléseket szenvedett. Budapest ostrománál a templom frontvonalba került, az orosz frontkatonaság pedig komoly károkat okozott az épületben. A Bethlen Gábor Alapkezelő 24,7 millió forintos támogatásával 2022-ben felújításra került.

A templom érdekessége, hogy itt házasodott az 1848-as forradalom egyik tábornoka gróf Guyon-Debaufre Richárd, erről emléktábla is készült, amely Csák Attila munkája.