Községünkről
Pátyról dióhéjban
A 2004-es régészeti
ásatások során a mai Páty külterületén, a Füzes-patak keleti oldalán, a
Hegyi-dűlőben a régészek már egy középső bronzkori (Kr. e. 3. ée.–Kr. e.
1. sz.) urnatemetőre (Verdung) bukkantak, amely a Vatya kultúrához
köthető. A temető urnáit fedőtállal takarták, a szájukba követ vagy
belső tálat helyeztek, a hamvakat az urna aljában találták meg,
mellékletként főleg kis füles bögrék kerültek elő, a fémtárgyak közül
főként bronz félhold alakú csüngők, hajkarikák, tűzők. A késő vaskorban
(Kr. e. 1. sz.–Kr. u. 1. sz.) a kelta eraviszkuszok, akik elsőként
használtak fémpénzt a Kárpát-medence népei közül, éltek Pest megyében.
Mivel békés körülmények között foglalták el a rómaiak ezt a területet,
így a helyükön maradtak. Pátyon, a Malom-dűlőben tártak föl földbe
mélyített kemencés és mély gödörházakat, nagy tárolóvermeket, helyben
gyártott, korongolt, szürke kerámiákat. A római korban határprovincia
volt a Duna jobb partja, és az utak mellett kőépületekből álló falvak
létesültek, a Füzes-patak mentén kb. 2 km hosszan húzódott a település,
az ún. vicus. A római kori temetőt az M1-es autópálya két oldalán tárták
föl, annak ÉNY-i szélén pedig hunkori sírcsoportra bukkantak.
A 4–5.
sz. fordulóján egy kisebb gót és alán népcsoport telepedett meg itt.
Később avar sírokat és Árpád-kori gödröket ástak a házakba. Az 1997-es
ásatások során, ugyancsak a Malom-dűlőben, találtak egy nagy kiterjedésű
honfoglalás kori sírcsoportot is.
A nyeregkészítők és a kalap arany
A
középkori Páty a Csák nemzetség birtokaként a mai község belterülete
alatt feküdt. Majd Károly Róbert 1311-ben mint királyi birtokot
adományozta Debreczeni Dózsa mesternek Path földjét, ahol az írás
tanúsága szerint, királyi nyeregkészítők laktak. Majd Nagy Lajos király
visszavette ismét királyi birtoknak, de a 14. század közepétől a telki
apátsághoz került, utána pedig többször is gazdát cserélt a török
hódoltság idejéig. Ekkor a falu hosszabb-rövidebb időre elnéptelenedett,
1590-ben a budai szandzsák összeírásánál Páty 19 adóztatható portával,
összesen 31 fővel szerepel. A török hódoltság végére a Pátyi-medence
lakossága a falu belterületén, a mai református templom környezetében
összpontosult, a központ a mai Kossuth utca lehetett. 1689-től a falu
fele-fele arányban a Koháry családé és a telki apátságé volt.
A
reformáció hamar erős gyökeret eresztett a településen, 1626-tól már
ismerjük a lelkészek névsorát, 1668-ban a hívek adakozásából Komáromban
készített kelyhet vettek. Majd a régi templomukat az 1781-es Türelmi
rendelet értelmében elbonthatták, és helyére nagy összefogással
fölépítették a környék legszebb barokk templomát 1783-ban. A
szájhagyomány szerint egy nap és egy éjjel felutaztak Bécsbe, amikor a
kancellária ellenkezett pénzhiányra hivatkozva, akkor a pátyiak egy
kalap aranyat borítottak az asztalra, bizonyítva, hogy az építkezés
költsége már náluk van. 1779-ben a katolikus kápolna alapkövét is
elhelyezték a telki skót bencések. A copf stílusú épület egy év alatt
elkészült, orgonáját Mária Terézia adományozta a templomnak, sajnos ma
már ez az ezüst sípos, miniatűr mintázatú fabillentyűs hangszer nem
található meg. A katolikus hitközség 1936-tól önálló, a
plébániatemplomot a 90-es évek óta újítják föl.
A Pátyi vörös és a „pinceváros”
A
19. század Páty életében jelentős változást hozott, a
jobbágyfelszabadítással a birtokszerkezet is megváltozott, a hagyományos
szántóföldi kultúrán túl tért hódított a zöldség-, gyümölcs- és
szőlőtermesztés. A falu déli fekvésű domboldalán telepített szőlőből
minőségi bort készítettek a pátyiak, ami Pátyi vörös néven lett
ismertté. Ekkor alakult ki a Pincehegy a Hegyi-dűlő alatti terület és a
Kossuth utcai kertek találkozásánál. A többutcás, 300 pincés pincesoron a
legrégebbi évszám 1805-ből való, és a 20. század első harmadáig
követhető az építkezés. A völgyben fekvő falun két patak is keresztül
folyt, a magas talajvíz
lehetetlenné tette a házaknál kialakított
pincékben a termény és bor tartós tárolását, ellenben a kertek végében
emelkedő "hegy" kiválóan alkalmas volt erre, így lett a falu
éléskamrája. A völgyben fekvő falun két patak is keresztül folyt, a
magas talajvíz lehetetlenné tette a házaknál kialakított pincékben a
termény és bor tartós tárolását, a kertek végében emelkedő „hegy”
azonban kiváló lehetőséget kínált minderre. A hegy a község tulajdonát
képezte, a gazdák a falutól váltottak helyet a pincék kialakításához. A
pincehegy központi részén található nagypince a Skót Bencések Telki
Apátságának dézsmapincéjeként épült a 19. század 20-as éveiben. A pátyi
szőlőt azonban szinte teljesen elpusztította a 1870-es hatalmas
filoxérajárvány. A pátyi borászok néhány éve nagyobb lendülettel
próbálkoznak a pincehegy újraélesztésével. A Pátyi Pincenapok évek óta
működő rendezvénysorozatával az önkormányzat és a civilek közösen
kívánják felhívni a figyelmet az országosan is egyedülálló pátyi
Pincehegyre.
A huszár ezredes, a műgyűjtő és a Helytörténeti Gyűjtemény
A
19. században a falu központjában is építkeztek, ugyanis Splényi Ignác
huszár ezredes és felesége, a biai földbirtokos lánya, Szily Mária
1820-ban vettek birtokot Pátyon, és 1825 karácsonyára megépítették a
kastélyt. A birtokot a feleség igazgatta, a férj szenvedélyes kertész
volt, Bécsből hozatott kertészt, aki a kastély előtti díszudvart és a
mögötti kertet megtervezte. Splényi Ignác 1840-ben meghalt, a család a
szabadságharcban betöltött szerepe miatt kegyvesztetté vált, el kellett
adniuk a birtokot. Splényiné 1857 őszén betegen és szegényen tért vissza
Pátyra, házat bérelt, és egy év múlva meghalt. A bécsi jellegű empír
kastélyt, amelynek a szájhagyomány szerint 350 db 1848-as puskacsőből
készült a kerítése, már előtte a Habsburg-hű Ditskei Várady József
udvari tanácsnok vette meg, aki neves könyv-, érem- és műgyűjtő volt. A
segítőkész, közösségi tevékenységet vállaló Várady Józsefre sokan
kellemesen emlékeztek. 1944 őszén azonban elhagyták az országot,
Salzburgba, majd Svájcba emigráltak. Amit nem vittek magukkal,
szétosztották megőrzésre, és az épületben is hagytak több mindent. 1945
után a különböző szervezetek más-más célra használták a kastélyt, Páty
Önkormányzata 2008-ban vásárolta meg, egyik szárnyában jelenleg az
iskolai és községi könyvtár, valamint a Faluüzemeltetés működik.
Ugyancsak
az 1800-as évekre esik a provizori (tiszttartói) lak építése, amit 1820
körül emeltetett Faber Sebestyén skót bencés apát. A szerzetesek
azonban 1882-ben visszaköltöztek Bécsbe, és a telki apátság területe
mint vallási és közalapítványi birtok élt tovább, a gazdaságot a
mindenkori tiszttartó irányította. A kúriát 1945-ig a M. kir.József
nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatóinak a gyakorlati
képzését vezető intézők lakták. A pátyiak ezért „tangazdaságnak” vagy
„uradalomnak” hívták, 1945 után pedig volt pártház, gondnoki lakás,
rendőrlakás, KISZ-klub. Az 1980-as évek végén a Petőfi Mg. Tsz tulajdona
lett, és a Biatorbágyi Mezőgazdasági Szakiskola kollégiumaként működött
1993-ig, amikor Páty Önkormányzata közösségi célra megvásárolta, és
1994 óta a Páty Faluközösségért Alapítvány kezelésében a Helytörténeti
Gyűjteménynek és különböző kulturális eseményeknek ad otthont,
pincéjében pedig 2011 óta a Pátyi Borkultúra Egyesület szervez
programokat.
Kirchheim és Zsobok
A
20. század elejétől több ütemben növekedett a község belterülete, a
90-es évektől nőtt robbanásszerűen a település. Bővült az iskola, új
óvoda épült, megújult az orvosi rendelő, új patika, takarékszövetkezet,
posta, CBA-épület, parókia készült, elindult egy új katolikus templom
építése. Számos új üzlet, szolgáltatás nyitott, három lovarda is működik
a falu területén. Ismét megszaporodtak a civil szervezetek, az egykor a
reformátusok építette kultúrház épületében működő Művelődési Ház színes
kulturális programokat szervez, többek között gazdája a május
végi-június eleji Pátyi Pincenapoknak is.
Pátyon, noha nincs jelentős
számú sváb lakosság, van német testvérvárosa a településnek:
hivatalosan 2003 óta testvérközsége a München melletti Kirchheim.
2011-ben pedig elindult a kapcsolatfelvétel a kalotaszegi Zsobok
községgel.
Ma Páty lakossága eléri a 7000 főt, óvodájába közel 300
gyermek jár, általános iskolájában 300-nál több diákot tanítanak.
Területe 39,3 km2, a Zsámbéki-medencében Budapesttől 20 km-re található
település jól megközelíthető tömegközlekedéssel és az M1-es autópályáról
személygépkocsival is. A Pátyi-medence átlagosan 180 méterrel a
tengerszint felett helyezkedik el, de peremvidékét 210–360 méter magas
dombvidék koszorúzza. A gerincvonulatok lejtői festőien szép környezetet
adnak, Zöldúton a Zsámbéki-medence összes településére el lehet jutni.
Összeállította: Szádváriné Kiss Mária
Polgármesteri Hivatal:
2071 Páty Kossuth utca 83.
2071 Páty Pf. 18.
Tel.: | +3623555531 |
Fax: | +3623344540 |
e-mail: ugyfelszolgalat@paty.hu
Ügyfélfogadás:
Hétfő: | 13.00 - 18.00 |
Szerda: | 08.00 - 12.00 13.00 - 16.00 |
Péntek: | 08.00 - 12.00 |
Polgármesteri Hivatal:
Ügyfélszolgálat:
Kossuth Lajos u. 81.
Tel.: +36 23 555 531
Hétfő: 7.30 - 18.00
Kedd, szerda: 7.30 - 16.00
Csütörtök: 7.30 - 15.30
Péntek: 7.30 - 12.00
(ebédszünet: 12.00 - 13.00)
Pénztári nyitvatartás:
Hétfő: 13:00-17:30
Szerda: 09:00-11:30 és 13:00-15:30
Péntek: 09:00-11:30
Községüzemeltetés(PVK):
Tel.: | +36308382879
+3623343994 |
Web: | http://pvk.hu |
email: | pvk@pvk.hu |
Rendészet:
Mobiltelefonszám: +36 30/2071 777 (minden nap reggel 7.00 óra és este 19.00 óra között). Emellett a Polgárőrség hívható minden nap este 19 órától reggel 7 óráig a +36 30 986 1286 telefonszámon, a vezetőjük Király Miklós.
email: rendeszet@paty.hu
Körzeti megbízottak
Pethő Mihály c. r. törzszászlós
Tel.: +36 70 502 0586
Fehér Tamás
Tel.: +36 30 494 6281
Pátyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Tel.: +36 20 2071 105
Gyepmester
Kincses Imre
Tel.: +36 70 626 7378
Tuncsik József
Tel.: +36 20 972 8231
2022 Páty önkormányzata - created by dwiki & szeor